Cserép edények

A fazekasság égetett agyagból használati tárgyak, elsősorban edények előállításával foglalkozó ősi mesterség. Éppen emiatt a széles-körben elterjedt meghatározás miatt van, hogy egy fazekasmesterhez elsősorban az agyag edényeket kötjük.

A fazekasság ugyanakkor az iparművészet egyik legősibb válfaja. A mezőgazdasági termelés kialakulásának kezdetével egyidejűleg jelenik meg az emberiség történetében. A növénytermesztés és állattenyésztés ugyanis már biztosít ételfelesleget, amit tárolni kellett. A letelepült életforma, amit a mezőgazdaság eleve megkövetelt, pedig már szükségszerűvé tette a tárolást. Így elengedhetetlen volt egy ilyen mesterség, mint a fazekasság létrejötte.

A fazekasmester keze alól kikerülő tálak, korsók, fazekak, a mester kézügyességének köszönhetően képlékeny állagú agyagból készülnek. A megformázást követő szárítás, majd égetés során szilárd, időtálló anyaggá válik, egy-egy fazekas termék. Ebben az állapotában azonban a cserép még a folyadékokat átengedné magán. A természetes alapanyag, ugyanis a vizes agyagból születve, azt áteresztené, még ha nagyon lassan is magán, ezért az edényeket a legtöbb esetben mázzal vonják be. Az így kapott szilárd bevonat teszi lehetővé, hogy az edényben folyadékot is lehessen tárolni.

A fazekasmester által készített cserépedényeknél, használatuk alapján is különbséget tudunk tenni.

Folyadékok és más anyagok tárolására készült cserépedények

  • Korsó: 5-10 literes mázatlan, víz hordására és tárolására készítették
  • Bokály: egyfülű mázas agyagkancsó. Ebből kínálta a bort a gazda a vendégeinek
  • Butella: pálinkát tartottak benne
  • Ivóedény: ez mindig is a bögre volt
  • Fűszertartók: kis cseréptégelyek, amik a háziasszonyoknak könnyen elérhetővé tették a fűszereket
  • Bödön: a méz, a lekvár, később a savanyúságok tárolására is készültek cserép bödönnek, nagyobb űrmértékben például a savanyú káposztának cseréphordó is

Főzésre szolgáló cserépedények

A legrégibb főzésre szolgáló cserépedény az agyagbogrács volt. Ebből fejlődött ki a fazék, ami 5-30 liter űrmérték körül mozgott. A cserépserpenyőben bő zsiradékban sült hús készült. Alakja hosszúkás tál, felhajló széllel (lábbal vagy anélkül készült). Főzőedényként szolgált még a cseréplábas, aminek fogantyúit és lábait egybedolgozta a mester az edénnyel.

Később a gasztronómiai szokások változásával, a cserépedények is változtak. A cseréptálak a kemencében készülő ételek számára nyújtottak különböző formákban megoldást. A sütéshez, például a kuglófokhoz is készültek ilyen cserépedények. A mai római tálak, cserépedények a háztartási sütőkben is ugyanolyan jól funkcionálnak, mint a kemencékben. A fazekasok nagy találékonyságról téve bizonyságot nemcsak kézreálló, jól használható tetszetős darabok létrehozására törekedtek, hanem a praktikumra is.

A cserép edények témakörben ide kattintva olvashatod el a bejegyzéseinket.